DúlaBlog

Feliratkozás DúlaBlog hírcsatorna csatornájára
Szép szülésélmény dúlával
Frissítve: 11 óra 55 perc

Egy angyalka megérkezik

k, 01/30/2018 - 23:10

Judit kisbabája, Lizike a Péterfy Sándor utcai kórház szülészetén jött a világra. Elfolyt a magzatvíz, bementek a kórházba. A szülést nem indították meg, hanem egy pár órás várakozás után magától elindult szépen a folyamat. Ebben a kórházban gyakran alkalmazzák az epidurális érzéstelenítést, Judit is kért és kapott, aztán megszületett Lizike. Olvasd el, hogyan!


2012. augusztus 29-én hajnalban fél 5-kor  az otthoni ágyamban felébredtem, kimentem a fürdőszobába, és láttam, hogy elkezdett folyni a magzatvíz. Lezuhanyoztam, és kivasaltam a hajam, ki tudja, mikor tehetem meg legközelebb, majd felkeltettem Kareszt a hírrel. Nyugodtan fogadta, bár az az igazság, hogy én sem estem pánikba.

Pedig korábban elképzeltem, hogy a filmekben látott „Hú! Rohanás, sikítozás…” lesz, amikor eljön az idő. Ehelyett szépen autóba ültünk, anyósom is kibattyogott a pizsamájában a kocsihoz köszönni, integetni, majd a hajnali kezdődő forgalomban beautókáztuk a Péterfybe. A kórház közelében ingyenes parkoló nincs, úgyhogy Parkolótársaság  is kap óránként 160 Ft-ot honoráriumként.

A szülőszobába belépve szerényen kijelentettem, hogy szerintem elfolyt a magzatvíz.

– (én sem voltam biztos benne) mire azt felelték: – Ha maga szerint elfolyt, akkor az elfolyt. Öltözzön át, megvizsgáljuk a baba szívhangját, és innen már csak gyerekkel megy haza. Felvették az adataimat, majd irány az ágy, megnézték a baba szívhangját, ami rendben volt, a kézfejembe branült tettek és nemsokára megjelent a választott orvosom is.

Ultrahangot készített, amiből megállapította, hogy a  baba még nem indult útnak, a fejecskéje 9 cm-es, és minden oké. Kareszt megkértem, hogy hozzon nekem a boltból kaját. A nappali ügyeletes szülésznő, Éva vett a szárnyai alá. Nem voltak fájásaim, úgyhogy a doki azon gondolkodott, hogy oxitocin-t adjon-e, hogy legyenek.

Mondtam Évának: – Nem baj, ha nincsenek fájások, anélkül is szívesen szülök. Mosolygott: – Márpedig anélkül nincs szülés. Kérdeztem tőle: – Reggelizhetek? – Nem. – Kalácsot és joghurtot szeretnék enni, én kaja nélkül nem fogom kibírni. – Jó, de nagyon-nagyon keveset – mondta.

Aztán az orvos mégis úgy döntött, hogy nem avatkozik be mesterségesen oxitocinnal,

hanem a természetre bízzuk a fájások megindulását. Ezt örömmel hallottam, és ez várakozással járt. Két dolgot kellett tennem: 1.) Sokat sétálni, lépcsőzni, 2.) 20 percenként szívhangvizsgálat miatt megjelenni a szülőszobán. Kellemes hangulatú egyágyas szülőszobák vannak ott szép színű falakkal és szép képekkel.

Délben a doki közölte a döntését: – Holnap reggel 6-ig várunk, ha addig nincs fájás, akkor beindítom a szülést. Utána ő elment a kórházból, és kérte a szülésznőket, hogy szóljanak neki, ha változás van.

Éva hozott nekem kétfogásos ebédet. Csodálkozva kérdeztem: – Hogyhogy most kapok ebédet? Reggelizés ellen nagyon tiltakoztatok. – Azért, mert reggel még volt esélye, hogy oxitocint kapsz, és azelőtt nem szabad enni.

Ahogy kérték, lépcsőztem hűségesen, jártam a szívhangvizsgálatokra, és szedtem félóránként egy Éva által ajánlott homeopátiás bigyót. Délután fél 5-ig semmi változás nem volt, csak a magzatvíz folyt belőlem hevesen. Akkor Karesz hazament, hogy kipihenje magát, és megbeszéltük, hogy hívom majd, amikor megindul az „action”.

Töprengtem, hogy nincs-e veszélyben a baba ilyen magzatvíz folyás mellett. Amikor rákérdeztem, megtudtam, hogy a baba két burokban van, és most még csak a külsőből szivárog a víz, azaz a baba még éli világát a méhen belül. Este fél 8-kor eldöntöttem, hogy eszek, lezuhanyzok, majd alszom egy jót, és kipihenten vágok neki a szülésnek reggel.

A vacsorám utolsó falatjai közben olyan görcsöt éreztem jó egy percen át az alhasamban, hogy azt hittem, kiesik a szemem. Aztán ez ismétlődött 10 percenként. Így ballagtam el zuhanyozni. 9-kor szóltam az éjszakai szülésznőnek, Beának: – Van valami!

Megvizsgált, méhszáj egy ujjnyinál több, baba elkezdett lefelé ereszkedni.

Na, onnantól fogva jöttek a fájások. Ezt úgy kell elképzelni, mint a menstruációs görcsöt 50-szeresen, és amikor fájás volt, csak arra tudtam figyelni, eggyé váltam vele. Aztán egyik pillanatról a másikra elmúlt, de annyira, hogy el sem tudtam képzelni, hogy milyen az, amikor fáj. Rám kötöttek különféle drótokat fájás méréséhez meg egyebekhez.

Éjjel 11 óra után mondta Bea, hogy szólhatok apukának. Meg is tettem, és arra emlékszem, hogy Karesz kifogásolta, hogy miért csak most szólok, hiszen ő messziről jön, tudhatnám. Egy óra múlva ott is volt.

Akkor már 5-6 percenként jöttek a fájások, és fél perc – egy perc hosszúságúak voltak.

Ilyenkor hangosan mondtam a másodperceket. A fájdalmat hihetetlenül jól viseltem így, hogy hangosan mondtam közben, hogy egy, kettő, három… stb., még mosolyogtam is, mert annyira izgatott voltam, hogy egy új élet kezdődik hamarosan!

Az epidurál kérése egyedi, én kértem. Nem tudom, jó döntés volt-e a baba megszületése szempontjából, de a beadás nagyon fájt. Az ágy szélére kellett ülnöm, Bea mellkasára nyomhattam a fejem, így segített, támasztott. Sovány testalkatú vagyok, és úgy éreztem, az orvos véget nem érően matat a derekamnál fájdalmasan, el is dőltem a gyengeségtől.

Ismerek olyat, akinek nagyon bevált az érzéstelenítés, úgyhogy ez is egyedi lehet, mint minden. Miután újra éber lettem, Bea azt mondta, hogy a baba olyan szépen ereszkedik be a helyére, mintha könyvből olvasná, hogy mit kell csinálni. Úgyhogy reggel háromnegyed 5 után jött egy felkiáltás: – Hívjátok a doktor urat!!

Akkor megijedtem, úgy éreztem magam, mint egy film főszereplője, hogy Atyaég, nekem most csinálnom kell valamit! Valami erőset! Az volt az érzésem, hogy eddig csak passzív szereplő voltam (ideértve a várandósságot is), de most tennem kell nekem is valamit!

Lizike (a baba) és Bea segítségével elkezdtem a kitolásokat.

5-6 nyomás után kicsusszant a kicsi lány, felejthetetlen látvány és pillanat volt!

Mi volt a legeslegelső gondolatom, amikor megláttam? „TÖKÉLETESSÉG!” Most is megkönnyezem, ahogy írom. Kis sapkát kapott, a mellkasomra tették, sikerrel elérte a cicimet, nem is volt gond a szoptatással utána 13 hónapig. Karesz elvágta a köldökzsinórt, aztán kiment az újszülöttesekkel, akik megtörölgették, megmérték Lizikét. 2450 gramm és 53 cm.

Engem közben az orvos varrta össze a gátmetszés helyét, én ordítottam, nekem még életemben nem fájt semmi így. A doki reakciója: – Hölgyem, nem értem, miért kiabál, ennek nem kell fájnia. – Az lehet, de én akkor is így reagálok!!

Azért esett rosszul az orvos flegmasága, mert a szülés során eddig nem ordítottam, nem hisztiztem, hanem fegyelmezett, mondhatom mosolygós voltam végig.  (5 nappal később kiderült, hogy az érzéstelenítés egyik vivőanyagára allergiás vagyok, begyulladt az a terület, de ezt nem tudtam még akkor, hogy ezért fájt elviselhetetlenül az összevarrás.)

Aztán Karesz visszatért a karjában a bebugyolált Lizikével, másfél óráig hármasban hagytak bennünket a szülőszobában, közben a szülésznők be-bejöttek ellenőrizni ezt-azt, meg már nem emlékszem. Nagyon fáradt voltam. Aztán kerekesszékben eltoltak az újszülött osztályra, ahol kétágyas szobában voltam egy császármetszéssel szintén aznap szült anyukával. Azonnal elaludtam.

A többi már az új élet, miután felébredtem

A Péterfy Kórház szülésznői nagyon emberségesek, barátságosak. Velem a 26 óra szülőszobában töltött idő alatt 3-an foglalkoztak, és mindegyikről szép emlékem van. Odafigyeltek a jelzéseimre, a kérdéseimre, támogattak minden kérésemben.

Az újszülött osztályon csodaszép 3 napot töltöttem. Lizike végig velem volt, bármikor magamhoz vehettem az ágyba szoptatni vagy csupán összebújni, meztelenül magara tenni, de a kis kocsikájában is hagyhattam. Fürdetéskor vitték el kis időre. Az ételekkel is elégedett voltam, persze anyósom is küldött be a főztjéből finomságokat, és volt étvágyam szerencsére.

A Egy angyalka megérkezik bejegyzés először a Lénárd Orsi dúla jelent meg.

Kategóriák: Szülés

VBAC-Léna születése avagy begyógyult sebeim

sze, 12/20/2017 - 11:14

Manapság ha farfekvéses egy baba, sajnos kevés esélye van hüvelyi úton megszületni. Így történt ez Enikő első kislányának születésekor is. A második baba érkezésére készülve édesanyja jóval tudatosabban készült, és a baba méhen belüli helyzete is optimális volt. Enikő vágya valóra vált: Léna császármetszést követően természetes úton született – ezt jelenti a VBAC mozaikszó.


2013 novemberében született az első kislányom a János kórházban. A problémamentes terhesség 36. hetében közölte az orvos, hogy mivel farfekvéses, császárra számítsak. 39. hétre keddre ki is lettem írva, és bár nem tetszett a dátum, mivel nem voltam tisztában gyakorlatilag semmivel, csak emésztgettem a dolgot, de nem volt bennem nagy bánat. Hétvégén készültünk el a gyerekszobával, utolsó pillanatra maradt. Hétfőre virradóra hajnalban arra ébredtem, hogy távozott a nyákdugó, 1 óra múlva pedig elfolyt a magzatvíz, így legalább nem a kiírt napon mentünk a kórházba, hanem a kislányom döntött. A műtét közben a fejem felett a hétvégi Sztárban sztárról beszélgetett az orvosom és a csapata.

Ahogy kiemelték a kicsimet, pucéran odaemelte a szülésznő a fejemhez.

Hát a pici ahogy rám nézett, azt nem lehet elfelejteni! Az egészet nem éltem meg traumaként, csak borzalmas fizikai fájdalomként. Akkor… Aztán minél több szüléstörténettel találkoztam, annál jobban megértettem, miről maradtam le és óriási űr tátongott a lelkemben. Egyre inkább azt éreztem, nekem nincs szüléstörténetem és nem szültem, hanem műtétem volt. A legrosszabb mégis az éveken át tartó lelkiismeret furdalás volt, hogy nem készültem fel kellőképpen a kicsim érkezésére. Nehéz volt az egymásra találás, a szoptatás, az első hetek és vajon tudtam-e ezt utólag kompenzálni.

Már kezdtem vágyni a kistesóra, amikor felkerestem a kiszemelt szülésznőmet. Akkor tudtam meg, hogy a Szent Imrében első szülésnél se lett volna programcsászár a farfekvés miatt. Egy hétig nem tértem emiatt magamhoz. Már megint valami, amit nem tudtam, ami csak azt bizonyítja, hogy nem készültem fel eléggé. Napi többször eleredtek a könnyeim, és a férjem próbálta, de nem tudta megérteni, mi is a bajom. Ő végig azt mondta, örüljünk, hogy egészséges gyerekünk van. Elmentem hát egy VBAC klubba, ahol egy dúla két telitalálat mondattal helyre tette a gondolataimat egy időre, ezúttal is köszönöm neki.

Egy hónapra rá megfogant a hugi.

Felkértem az orvosomat, elkezdtem bújni a könyveket, jógáztam, apás szülésfelkészítőre mentünk – ez utóbbi után és a sok-sok beszélgetésnek köszönhetően már a férjem is egyre támogatóbb lett. Volt még mindig, hogy sírtam, de tudtuk, hogy ez is a feldolgozás része. Két hónappal szülés előtt a jógát tartó dúlával átbeszéltük a történeteket, azt, hogy mit szeretnék, és mit tudok ezért még megtenni. Azt javasolta, írjam össze, mit köszönhetek a császáromnak. Ezt jó szívvel tanácsolom bárkinek! Ettől a ponttól kezdve teljes lelki nyugalomban készültem és bár megvolt a B terv, azért valahol belül meg voltam róla győződve, hogy hüvelyi úton fog megszületni a második babánk.

A babaöblöt megint egy vasárnap szerelte össze a férjem. Előtte szerdától távozgatott a nyákdugó és előző este volt pár fájásom. Már ettől annyira izgultam!!! Ez a csaj is megérezte, hogy már van hol aludnia? Aztán vasárnap este nem akartak múlni a fájások. Hol rendszeresek lettek, hol volt akár fél óra pihi, de teljesen nem álltak le. Férjemet hagytam aludni, ki tudja, mennyi van még hátra alapon. Ezt utólag picit megbántam, mert így a vajúdás nagy részét egyedül éltem meg, és épp azt szerettem volna, ha ez egy közös élmény, ami még jobban összekovácsol minket. A szülésznőm tanácsára éjjel beültem egy pohár borral a kádba, de valahogy az egészet olyan bénának éreztem, nem is haladt a dolog sehova, hát kiszálltam és próbáltam pihenni. Reggel 7-kor, amikor már a férjem fent volt, megint beültem a kádba és közöltem vele, hogy nem megy be dolgozni.

Elkezdtük mérni a fájásokat. Szinte azonnal 4 percesek lettek.

Végig arra koncentráltam, hogy ellazult maradjak, az államat ne szorítsam, és hosszan lélegezzek. Ezekkel a technikákkal könnyebben viseltem a fájásokat. Férj már ment volna a kórházba, de a nagylányunkat még el kellett vinni bölcsibe. Ő egyébként irtó cuki volt, jött a fürdőszobába megsimogatni aztán az átlagnál együttműködőbben reggelizett, indultak.

Férjem egyszerre dolgozott, intézte őt és mérte a fájásaimat. Be-bejött a fürdőbe és meleg vízzel locsolgatott, ami nagyon jólesett. Kérte, hogy mire hazaér, induljunk, mert már 3 percnél rövidebb időközökkel jöttek a fájások. Én egyre hangosabb is voltam már. Valahogy kikászálódtam az ágyból és befeküdtem az ágyba.

Hopsz elfolyt a magzatvíz!

Hazajött, elkezdett izgulni, h még nem vagyok készen?! Összevissza ruhákat kivett a szekrényből és felöltöztetett. Két fájás közt nagy levegőt vettem és legyalogoltam a másodikról. Onnan is tudom, hogy már rég hangos lehettem, mert az alsó szomszéd kijött és kérdezte, segíthet-e. Csak nyögtem egyet és mentem tovább. Kocsiban hátul négykézláb kapaszkodtam, persze egy teherautó elakadt előttünk, férj ideges. Kiabálva ugyan, de kértem, hogy ne legyen ideges. Lányos zavarában a kereszteződésben megkérdezte, a Bartók Béla úton vagy a Tétényin van-e a kórház. Ráüvöltöttem, hogy a “Tétééééényi b+!” – mentségére szóljon, hogy csak egyszer jártunk arra előtte.)

Hirtelen azt éreztem, nyomnom kell.

Na akkor én is megijedtem! Ezért nem is cécóztunk a parkolással, hanem bekéredzkedtünk a mentős bejáraton. Engem kiszedtek az autóból, a mentős hívott segítséget, mert járni nem bírtam. Hordágyon vittek fel, semmi papírozásra nem volt idő, megvizsgáltak, eltűnt méhszáj. Hoppá! Jöttek a hülye felvételi kérdések. Még jó, hogy mindent összeírtam előre egy lapra, ami ki tudja, hol volt.

Hívtam a szülésznőt, szerencsére épp amúgy is bent volt a kórházban. Onnantól, hogy ő megjött, tudtam, minden rendben lesz. Felhívta a dokit, aki 5 perc múlva szintén beért. A férjem is beesett, szegényt a folyosón már azzal riogatták, hogy lehet, lemaradt. Így aztán mind utcai ruhában voltunk. Az előkészített masszázsolaj, vajúdós hálóing, zene mind a csomagomban maradtak.

Vajúdás közben végig négykézláb esett jól lenni, ezért tolófájásoknál is ezt kértem. Javasolták, inkább forduljak meg, hátha jobban menne. Így végül guggoltam a szülőágyon. Férjem jobbról, doki balról biztatott, én meg üvöltöttem, ahogy az amcsi filmekben szokás. Fél óra múlva kicsusszant belőlem a kis lila kincsünk. Leírhatatlan érzés volt, hogy 12 óra alatt ide jutottunk ő meg én és persze, iszonyat fájt, de végre itt a hiányolt szüléstörténet. Egyből rám tették!

Végre megtudtam, milyen illata van a magzatmáznak!

Egyedül sétáltam át a gyermekágyas szobába és láttam el a kicsit, végül is alig kellett felépülni. Inkább magamhoz térni. Ugyan csak két gyereket terveztünk, de azóta is azon gondolkozom, hogy csak a szülésért bevállalnék egy harmadikat. Férjem büszke rám, hogy ilyen tudatosan készültem erre a várandósságra, nekem pedig begyógyultak a hároméves sebeim és baromira szerencsésnek tartom magam.

Olvass további csodaszép szüléstörténeteket!

Hamarosan új szülésfelkészítő csoport indul. Kattints ide, és olvasd el a szülésfelkészítő részleteit!

A VBAC-Léna születése avagy begyógyult sebeim bejegyzés először a Lénárd Orsi dúla jelent meg.

Kategóriák: Szülés

Hordozás – az első pillanattól kezdve

p, 11/03/2017 - 19:20

A megszületés utáni időszakot negyedik trimeszternek is szokták nevezni. Ekkor az újszülöttnek szüksége van körülbelül még 3 hónapra, amíg átáll a méhen belüli életről a méhen kívülire. Ebben is óriási segítséget nyújt a babahordozás a családok számára. Segít a szoptatásban, a nem szoptató anyukák és az apák szülői kompetenciájának kialakulásában és erősödésében, biztonságot és testközelséget a babának, a szoptatástól függetlenül pedig szabadságot ad a mamának és papának a mindennapi teendőkben. Nagyobbacska babák esetében is számtalan előnye van a hordozásnak. Erről beszélgettem Dani-Pataki Bernadett hordozási tanácsadóval.

Miért kezdted el hordozni a kisfiad?

Őszintén szólva már nem is emlékszem igazán, hogy hogyan kezdődött az egész. Valahogy magától értetődő volt ez számomra. Még várandósan nézegettem a hordozós tanfolyamokat, de konkrét elképzelésem nem volt. A végső lökést talán az adta, amikor az unokanővéremtől a rengeteg babaruha mellé kölcsön kaptam egy rugalmas kendőt. Csak sitty-sutty megmutatta hogyan kell megkötni. Aztán amikor Marcival hazajöttünk a kórházból pár napra rá, ki is próbáltam és nagyszerű volt!

Egy új dimenzió nyílt meg előttem. Fantasztikus sikerélmény és szuperség érzése vett rajtam erőt, és úgy gondoltam akkor, hogy innentől kezdve nincs lehetetlen. Azt éreztem, hogy az életem így ott tud folytatódni, ahol a szülés előtt abbahagytam. Aztán pár hónap múlva elmentem egy hordozási tanácsadóhoz, akinél kipróbáltam egy szövött kendőt és megjött az AHA! élményem. Onnantól tudtam, hogy jó volt ez a rugalmas kendő, de ha újra kezdhetném akkor csak szövött kendőt használnék. Esztivel már így is tettem.

Miben segített neked a legtöbbet a hordozás Marcinál és most Esztinél?

Marci idejében kezdett egyre ismertebbé válni a babahordozás, én mégis alig láttam hordozó embert arra amerre jártam. Akkoriban még különlegesnek éreztem magam, sokan megnéztek és furcsa megjegyzéseket tettek. Jó értelemben valami másnak éreztem magam, ami jót tett az önértékelésemnek. Segített egy másfajta gondolkodásmód kialakításában – mintha az agyamban új idegpályák jöttek volna létre, hogy nem volt minta, akiről másolhattam volna a gyermekgondozást. Hogyan oldjam meg a szoptatást nyilvános helyen, a gyors le- és felvételt, a kötésjavítást az utcán, a peluscserét a padon vagy füvön, az itatás és etetést a hátamon, az öltözködést, sapkahúzást. Szerencsére ezekre a helyzetekre már van minta, az internet, a Facebook, a hordozós klubok ebben sokat segítenek.

Esztinél már mindez mondhatni rutinból ment, sőt. Sokkal bátrabb, bevállalósabb és lazább lettem. Ha van az embernek egy nagyobb gyermek mellé egy kicsi is, akkor sincs megállás, mert a naggyal menni kell oviba, játszótérre, boltba, főzni is kell, intézkedni vagy csak úgy. Az élet folytatódik és helyt kell állni. Nap mint nap újabb és nagyobb határokat feszegetek vele, mint például buszon kanyarban batyut kötni (javaslom senki ne ezzel kezdje).

Kiknek és miért ajánlod a hordozást?

Természetesen mindenkinek ajánlom! Leendő és már gyakorló anyukáknak, apukáknak, nagyszülőknek, rokonoknak. Egy új, addiktív közelség élményt ad a mai elidegenedő világban. Így hogy a második gyermekemet is végig – most már egy teljesen más tudatossággal hordoztam – bizton állíthatom, hogy rengeteget tanulunk általa a babánkról, magunkról, a képességeinkről, a kompetenciánkról, a tűréshatárunkról, az elengedés folyamatáról.

Mikortól köthetik magukra először a szülők az újszülött babát? Milyen eszközt érdemes választani az újszülött babának?

A babákat már újszülött kortól lehet hordozni. Erre alkalmas például egy karikás kendő, amelyet a hordozós kor végéig nagyon jól ki tudunk használni. Eleinte elől- vagy csípőn hordozva, aztán ahogy nő a babánk és egyre súlyosabb lesz már csak egyre rövidebb időkre tudjuk felvenni őt a csípőnkre. Leginkább egy-egy rövidebb útra, vagy szoptatni, vagy amíg levisszük a kocsiba, vagy onnan haza. Akkor is úgy, hogy rendszeresen oldalt váltunk az egyenletes terhelés miatt. Sokan szeretik a rugalmas kendőket. Könnyen előkészíthető, megköthető, garantált a sikerélmény, azonban mégis érdemes vigyázni vele. Lehetőleg új és minőségi kendőt használjunk, hogy biztosan tartson és ne legyen kinyúlva. Ne feledjük azt sem, hogy a rugalmas kendőt csak pár hónapig nyúzhatjuk, maximum míg 5-6 kg nem lesz a babánk. Utána már megnyúlhat az anyag és a babóca erősen rugózni kezd benne. Ez már egy jel a sok közül arra, hogy ideje eszközt váltanunk. Akkor is, ha már elmúlt négy hónapos, vagy elérte a maximum 7 kg-ot. Rugalmas kendővel pedig nem hordozunk háton vagy csípőn.

Talán a legjobb választás a hosszú szövött kendő. Ezzel akár újszülött kortól hordozhatunk elől, csípőn és a hátunkon is. Ha úgy döntünk, hogy újszülöttünket elől hordozzuk, a későbbiekben, ha már elérte babánk a maximum 7 kg-ot, vagy a 4 hónapos kort akkor eszközcsere nélkül tudunk váltani a háti hordozásra a saját egészségünk és babánk igényéből fakadóan. Ez az eszköz a legsokoldalúbb és a legpraktikusabb az összes hordozóeszköz közül. Mindig jó lesz a mérete, mindig az optimális lábtartást fogja adni – ha a megfelelő kötéssel jól tudjuk megkötni -, mindig a lehető legbiztonságosabban fogja körülölelni a babánkat. Ha egy ilyen eszközre ruházunk be, az egy igencsak értékálló döntés lesz. Ebben az esetben a különböző kötéseket meg kell mindenképp tanulni.

Milyen eszközt válasszanak a későbbi időszakra a szülők?

Ha nagyon ódzkodik valaki a hosszú szövött kendő használatától, akkor stabil ülni tudástól szoktam ajánlani a mei tai-t vagy a félcsatos hordozót. Villámgyorsan felvehető, kényelmes, praktikus. Erről tudni kell, hogy akkora terpeszszélességet ad, mint a hordozó személy háta. Amit ha jól végiggondolunk, ahány ember, annyi féle. Fontos hogy olyan darabot válasszunk, amely mindenhol állítható. Vagyis mindig a babánk méretére tudjuk állítani az eszköz terpesz szélességét és magasságát.

Amint önállóan elkezdett járni gyermekünk, válthatunk csatos hordozóra. Itt is jó tanács, hogy válasszunk mindenhol állítható, kendőből készített darabot, amíg még a standard méretű hordozó jó a babánkra. Jobban körülöleli őt, kényelmesebb is. Amint kinövi és váltanunk kell toddler vagy aztán preschool méretre, érdemes inkább sávolyos hordozót választanunk, jobban ellenáll a nagy testsúlyból fakadó igénybevételnek.

“Hard core” hordozóknak szoktam mesélni a podegiről, stabil járni tudó babák szüleinek meg az onburól. Más eszköz, más technika, más élmény, más érzés. Érdemes kipróbálni, már csak játékból is. Ennyivel is gazdagabbak leszünk!

Mit kerüljenek a hordozóeszköz vásárlás előtt álló családok?

Semmiféle képpen ne vásároljanak ajánlásra. Például a barátnőmnek/unokatestvéremnek X vagy Y típusú formázott hordozó bevált, akkor az nekünk is jó lesz! Vagy “A Facebookon azt írták, hogy ez vagy az a márka csúcs szuper, “álomporos”, és utána is néztem, a forgalmazó vagy a márka oldalán, hogy 0-3 éves korig használható. Újszülött szűkítő is van hozzá, akkor ez nekünk is biztosan jó lesz.” Nem, sajnos ez nem így van. Próba nélkül sose vásároljunk formázott hordozót! A próba pedig minimum aktív egy hetes hordozást jelent. Ne sajnáljuk rá az időt, menjünk el egy vagy több hordozós klubba, kérjünk segítséget egy hordozási tanácsadótól! Próbáljuk fel a már előre kinézett darabot, hogy valóban kényelmes-e és hogy a babánknak is megfelelő-e. Emellett hallgassuk meg a hordozási tanácsadó véleményét, ő jó szívvel és a legjobb tudásával segít megtalálni számunkra a legmegfelelőbb eszközt. Azon kívül tényleg nagyon olcsón lehet bérelni hordozót. Használjuk ezt ki! A pénztárcánk és mi is hálásak leszünk azért, hogy számunkra is valóban kényelmes, a babánk számára pedig anatómiailag legmegfelelőbb hordozót találjuk meg.

Ne vásároljunk használt hordozót olyan embertől, akit nem tudunk leinformálni. Nem tudjuk hogy hogyan bánt a hordozóval, hanyadik tulajdonosa, hány gyereket szolgált már ki a hordozó. Ez mind-mind rizikófaktor, mert a hordozók is – mint minden más eszköz – amortizálódik. A mi gyermekünk is megérdemli a biztonságos hordozóeszközt.

Meddig lehet hordozni?

Ha jobban belegondolunk a hordozás addig tart, amíg a gyermekünk felkéredzkedik. Amint megtanul járni úgyis egyre kevesebb időt fog a hátunkon vagy a csípőnkön tölteni mert rájön, hogy ő menni akar, meg amúgy is hagyjuk őt békén – gondolja ő – mert sok a dolga, annyira izgalmas a világ és a lábait is erősítenie kell. Aztán elfárad, nem bírja az iramot, a távolságot és már jönne a karjainkba – nem pedig a babakocsiba. Ekkor vegyük a hátunkra. Ott nekünk is könnyebb és ő is jobban kilát.

Aztán persze van, hogy mi akarunk haladni. Intézkednünk kell, haza-, időre- vagy boltba menni, nem mindig csak az egyet előre kettőt hátra sétálás a cél. Rengeteg helyen és helyzetben egy babakocsival ellehetetlenül az ember. Vagy egyszerűen szeretnénk sportolni, túrázni. Nyaraláskor még cipeljük a babakocsit is? Felesleges. Egy plusz kendővel egyszerre megoldjuk a pelenkázót, ha peluscsere szükséges, a plédet ha le kell ültetni valahová, a takarót, ha elalszik vagy ha fázunk, és a babakocsit is, ha éppen sétálunk!

Mennyivel tud többet nyújtani egy hordozási tanácsadó, hiszen az internetről is meg lehet tanulni hordozni?

Az interneten sajnos rengeteg az egymásnak ellentmondó információ a hordozással kapcsolatban és nagyon nehéz kiszűrni a jó információkat a rosszak közül. Ugyan ez a helyzet az oktatóvideókkal kapcsolatban is. A legtöbbször vagy nem beszélnek a videókon, vagy olyan nyelven beszélnek amit nem értünk pontosan, vagy feliratozva van. Ilyenkor vagy a beszédre/feliratra figyelünk, vagy a kötésre. Ez kezdőként nem megy, garantált a kudarcélmény. Kulcsdolgokat nem árulnak el, nem mutatják meg, vagy az ő babájuk egyszerűen már nagyobb, máshogyan viselkedik mint a miénk.

Ennek folyományaként sok olyan anyukával találkoztam, aki hordoz ugyan, de bizonytalan. Lefényképezi a kötését, feltölti a tematikus Facebook csoportba ahol aztán vagy nagyon megdicsérik és ez szuper, vagy nagyon lehordják és ez nagyon szomorú, hiszen ezzel a saját kompetenciájában ingatják meg. Abban biztosak lehetünk, hogy minden szülő a legjobbak akarja a gyermekének. Emellett ha valaki ráadásul úgy dönt, hogy hordoz is, de bizonytalan, és egy rossz napon, egy rossz fénykép alapján kap egy rossz kritikát vagy tanácsot, akkor szinte borítékolható a kudarc.

Vagy a másik tipikus probléma, hogy a már fél éves – vagy annál is nagyobb – babáját még mindig elől hordozza, mert nem tudja a hátára tenni. Mindezt azért, mert vagy nem ismeri a technikát, vagy annyira félti, hogy nem tudja elengedni őt. Nehéz helyzet.

Emellett nagyon sok babát látni nem megfelelő formázott hordozóban. Vagy túl nagy még a babának akár a body magassága, vagy a szélessége, vagy már túlontúl kicsi. Ez úgy történik, hogy elmentek hordozót venni, ahol akkor éppen a babájukra igazgatták a hordozót – ha lehet ilyet és nem fix méretű a hordozó -, vagy olyat adtak ami éppen volt raktáron és éppen jó volt a babának és elmondják, hogy az a hordozós kor végéig jó lesz.

Gondoljuk végig logikusan Hogyan lehet jó egyszerre egy formázott hordozó egy újszülött babának vagy csecsemőnek és egy már másfél éves totyogó kisgyereknek egyaránt? Amikor megszületik a babánk, még egy óriás pihe-puha gombóc, aztán majd egy méteres kisgyerek lesz belőle, azaz jó esetben 56-os ruhaméretről megnő 92-es méretre. 3,6 kg-ról 10 kg fölé! Ráadásul úgy, hogy az egyik baba hosszú combú, a másiknak a törzse hosszú, vagy éppen hogy kicsi, mert a szülei is kis termetűek. Ahányan vagyunk annyi félék – ugyan így a babák is. Egy hordozási tanácsadó aki ott van velünk, személyre szabott megoldást nyújt. Segít kötni, megmutatja, hogy mi a titka a kötésnek, mire kell figyelni. Olyan kérdésekre is választ tud adni, hogy egyáltalán jól kötöttük-e meg a kendőt? Mit csináljak ha fáj a hátam, a derekam? Hogyan szoptassak kendőben? Ha valamiféle egészségügyi probléma van a babámmal vagy velem, akkor is hordozhatok? Egyáltalán hogyan hordozzak ilyen esetben? Mi van ha apa is hordozni szeretne, de ő csak csatos hordozóban hajlandó? Hogyan oldjuk meg, ha a babánk nem közreműködő? Jó a babámnak/nekem ez a hordozó ami van nekünk?

Ráadásul addig nem megy el, amíg minimum egyszer önállóan be nem kötöttük a babánkat a kendőbe, vagy fel nem vettük a kiválasztott formázott hordozóval. Nem csak egy egyszerű technikát tanít, hanem egy olyan támogató plusz emberi kapcsolat is, aki bíztat, megerősít és utánkövetéssel hosszabb távon is segít az egyéni helyzetek megoldásában, a kompetencia megtartásában.

A Hordozás – az első pillanattól kezdve bejegyzés először a Lénárd Orsi dúla jelent meg.

Kategóriák: Szülés