DúlaBlog

Feliratkozás DúlaBlog hírcsatorna csatornájára
Szép szülésélmény dúlával
Frissítve: 16 óra 21 perc

Hordozás – az első pillanattól kezdve

p, 11/03/2017 - 19:20

A megszületés utáni időszakot negyedik trimeszternek is szokták nevezni. Ekkor az újszülöttnek szüksége van körülbelül még 3 hónapra, amíg átáll a méhen belüli életről a méhen kívülire. Ebben is óriási segítséget nyújt a babahordozás a családok számára. Segít a szoptatásban, a nem szoptató anyukák és az apák szülői kompetenciájának kialakulásában és erősödésében, biztonságot és testközelséget a babának, a szoptatástól függetlenül pedig szabadságot ad a mamának és papának a mindennapi teendőkben. Nagyobbacska babák esetében is számtalan előnye van a hordozásnak. Erről beszélgettem Dani-Pataki Bernadett hordozási tanácsadóval.

Miért kezdted el hordozni a kisfiad?

Őszintén szólva már nem is emlékszem igazán, hogy hogyan kezdődött az egész. Valahogy magától értetődő volt ez számomra. Még várandósan nézegettem a hordozós tanfolyamokat, de konkrét elképzelésem nem volt. A végső lökést talán az adta, amikor az unokanővéremtől a rengeteg babaruha mellé kölcsön kaptam egy rugalmas kendőt. Csak sitty-sutty megmutatta hogyan kell megkötni. Aztán amikor Marcival hazajöttünk a kórházból pár napra rá, ki is próbáltam és nagyszerű volt!

Egy új dimenzió nyílt meg előttem. Fantasztikus sikerélmény és szuperség érzése vett rajtam erőt, és úgy gondoltam akkor, hogy innentől kezdve nincs lehetetlen. Azt éreztem, hogy az életem így ott tud folytatódni, ahol a szülés előtt abbahagytam. Aztán pár hónap múlva elmentem egy hordozási tanácsadóhoz, akinél kipróbáltam egy szövött kendőt és megjött az AHA! élményem. Onnantól tudtam, hogy jó volt ez a rugalmas kendő, de ha újra kezdhetném akkor csak szövött kendőt használnék. Esztivel már így is tettem.

Miben segített neked a legtöbbet a hordozás Marcinál és most Esztinél?

Marci idejében kezdett egyre ismertebbé válni a babahordozás, én mégis alig láttam hordozó embert arra amerre jártam. Akkoriban még különlegesnek éreztem magam, sokan megnéztek és furcsa megjegyzéseket tettek. Jó értelemben valami másnak éreztem magam, ami jót tett az önértékelésemnek. Segített egy másfajta gondolkodásmód kialakításában – mintha az agyamban új idegpályák jöttek volna létre, hogy nem volt minta, akiről másolhattam volna a gyermekgondozást. Hogyan oldjam meg a szoptatást nyilvános helyen, a gyors le- és felvételt, a kötésjavítást az utcán, a peluscserét a padon vagy füvön, az itatás és etetést a hátamon, az öltözködést, sapkahúzást. Szerencsére ezekre a helyzetekre már van minta, az internet, a Facebook, a hordozós klubok ebben sokat segítenek.

Esztinél már mindez mondhatni rutinból ment, sőt. Sokkal bátrabb, bevállalósabb és lazább lettem. Ha van az embernek egy nagyobb gyermek mellé egy kicsi is, akkor sincs megállás, mert a naggyal menni kell oviba, játszótérre, boltba, főzni is kell, intézkedni vagy csak úgy. Az élet folytatódik és helyt kell állni. Nap mint nap újabb és nagyobb határokat feszegetek vele, mint például buszon kanyarban batyut kötni (javaslom senki ne ezzel kezdje).

Kiknek és miért ajánlod a hordozást?

Természetesen mindenkinek ajánlom! Leendő és már gyakorló anyukáknak, apukáknak, nagyszülőknek, rokonoknak. Egy új, addiktív közelség élményt ad a mai elidegenedő világban. Így hogy a második gyermekemet is végig – most már egy teljesen más tudatossággal hordoztam – bizton állíthatom, hogy rengeteget tanulunk általa a babánkról, magunkról, a képességeinkről, a kompetenciánkról, a tűréshatárunkról, az elengedés folyamatáról.

Mikortól köthetik magukra először a szülők az újszülött babát? Milyen eszközt érdemes választani az újszülött babának?

A babákat már újszülött kortól lehet hordozni. Erre alkalmas például egy karikás kendő, amelyet a hordozós kor végéig nagyon jól ki tudunk használni. Eleinte elől- vagy csípőn hordozva, aztán ahogy nő a babánk és egyre súlyosabb lesz már csak egyre rövidebb időkre tudjuk felvenni őt a csípőnkre. Leginkább egy-egy rövidebb útra, vagy szoptatni, vagy amíg levisszük a kocsiba, vagy onnan haza. Akkor is úgy, hogy rendszeresen oldalt váltunk az egyenletes terhelés miatt. Sokan szeretik a rugalmas kendőket. Könnyen előkészíthető, megköthető, garantált a sikerélmény, azonban mégis érdemes vigyázni vele. Lehetőleg új és minőségi kendőt használjunk, hogy biztosan tartson és ne legyen kinyúlva. Ne feledjük azt sem, hogy a rugalmas kendőt csak pár hónapig nyúzhatjuk, maximum míg 5-6 kg nem lesz a babánk. Utána már megnyúlhat az anyag és a babóca erősen rugózni kezd benne. Ez már egy jel a sok közül arra, hogy ideje eszközt váltanunk. Akkor is, ha már elmúlt négy hónapos, vagy elérte a maximum 7 kg-ot. Rugalmas kendővel pedig nem hordozunk háton vagy csípőn.

Talán a legjobb választás a hosszú szövött kendő. Ezzel akár újszülött kortól hordozhatunk elől, csípőn és a hátunkon is. Ha úgy döntünk, hogy újszülöttünket elől hordozzuk, a későbbiekben, ha már elérte babánk a maximum 7 kg-ot, vagy a 4 hónapos kort akkor eszközcsere nélkül tudunk váltani a háti hordozásra a saját egészségünk és babánk igényéből fakadóan. Ez az eszköz a legsokoldalúbb és a legpraktikusabb az összes hordozóeszköz közül. Mindig jó lesz a mérete, mindig az optimális lábtartást fogja adni – ha a megfelelő kötéssel jól tudjuk megkötni -, mindig a lehető legbiztonságosabban fogja körülölelni a babánkat. Ha egy ilyen eszközre ruházunk be, az egy igencsak értékálló döntés lesz. Ebben az esetben a különböző kötéseket meg kell mindenképp tanulni.

Milyen eszközt válasszanak a későbbi időszakra a szülők?

Ha nagyon ódzkodik valaki a hosszú szövött kendő használatától, akkor stabil ülni tudástól szoktam ajánlani a mei tai-t vagy a félcsatos hordozót. Villámgyorsan felvehető, kényelmes, praktikus. Erről tudni kell, hogy akkora terpeszszélességet ad, mint a hordozó személy háta. Amit ha jól végiggondolunk, ahány ember, annyi féle. Fontos hogy olyan darabot válasszunk, amely mindenhol állítható. Vagyis mindig a babánk méretére tudjuk állítani az eszköz terpesz szélességét és magasságát.

Amint önállóan elkezdett járni gyermekünk, válthatunk csatos hordozóra. Itt is jó tanács, hogy válasszunk mindenhol állítható, kendőből készített darabot, amíg még a standard méretű hordozó jó a babánkra. Jobban körülöleli őt, kényelmesebb is. Amint kinövi és váltanunk kell toddler vagy aztán preschool méretre, érdemes inkább sávolyos hordozót választanunk, jobban ellenáll a nagy testsúlyból fakadó igénybevételnek.

“Hard core” hordozóknak szoktam mesélni a podegiről, stabil járni tudó babák szüleinek meg az onburól. Más eszköz, más technika, más élmény, más érzés. Érdemes kipróbálni, már csak játékból is. Ennyivel is gazdagabbak leszünk!

Mit kerüljenek a hordozóeszköz vásárlás előtt álló családok?

Semmiféle képpen ne vásároljanak ajánlásra. Például a barátnőmnek/unokatestvéremnek X vagy Y típusú formázott hordozó bevált, akkor az nekünk is jó lesz! Vagy “A Facebookon azt írták, hogy ez vagy az a márka csúcs szuper, “álomporos”, és utána is néztem, a forgalmazó vagy a márka oldalán, hogy 0-3 éves korig használható. Újszülött szűkítő is van hozzá, akkor ez nekünk is biztosan jó lesz.” Nem, sajnos ez nem így van. Próba nélkül sose vásároljunk formázott hordozót! A próba pedig minimum aktív egy hetes hordozást jelent. Ne sajnáljuk rá az időt, menjünk el egy vagy több hordozós klubba, kérjünk segítséget egy hordozási tanácsadótól! Próbáljuk fel a már előre kinézett darabot, hogy valóban kényelmes-e és hogy a babánknak is megfelelő-e. Emellett hallgassuk meg a hordozási tanácsadó véleményét, ő jó szívvel és a legjobb tudásával segít megtalálni számunkra a legmegfelelőbb eszközt. Azon kívül tényleg nagyon olcsón lehet bérelni hordozót. Használjuk ezt ki! A pénztárcánk és mi is hálásak leszünk azért, hogy számunkra is valóban kényelmes, a babánk számára pedig anatómiailag legmegfelelőbb hordozót találjuk meg.

Ne vásároljunk használt hordozót olyan embertől, akit nem tudunk leinformálni. Nem tudjuk hogy hogyan bánt a hordozóval, hanyadik tulajdonosa, hány gyereket szolgált már ki a hordozó. Ez mind-mind rizikófaktor, mert a hordozók is – mint minden más eszköz – amortizálódik. A mi gyermekünk is megérdemli a biztonságos hordozóeszközt.

Meddig lehet hordozni?

Ha jobban belegondolunk a hordozás addig tart, amíg a gyermekünk felkéredzkedik. Amint megtanul járni úgyis egyre kevesebb időt fog a hátunkon vagy a csípőnkön tölteni mert rájön, hogy ő menni akar, meg amúgy is hagyjuk őt békén – gondolja ő – mert sok a dolga, annyira izgalmas a világ és a lábait is erősítenie kell. Aztán elfárad, nem bírja az iramot, a távolságot és már jönne a karjainkba – nem pedig a babakocsiba. Ekkor vegyük a hátunkra. Ott nekünk is könnyebb és ő is jobban kilát.

Aztán persze van, hogy mi akarunk haladni. Intézkednünk kell, haza-, időre- vagy boltba menni, nem mindig csak az egyet előre kettőt hátra sétálás a cél. Rengeteg helyen és helyzetben egy babakocsival ellehetetlenül az ember. Vagy egyszerűen szeretnénk sportolni, túrázni. Nyaraláskor még cipeljük a babakocsit is? Felesleges. Egy plusz kendővel egyszerre megoldjuk a pelenkázót, ha peluscsere szükséges, a plédet ha le kell ültetni valahová, a takarót, ha elalszik vagy ha fázunk, és a babakocsit is, ha éppen sétálunk!

Mennyivel tud többet nyújtani egy hordozási tanácsadó, hiszen az internetről is meg lehet tanulni hordozni?

Az interneten sajnos rengeteg az egymásnak ellentmondó információ a hordozással kapcsolatban és nagyon nehéz kiszűrni a jó információkat a rosszak közül. Ugyan ez a helyzet az oktatóvideókkal kapcsolatban is. A legtöbbször vagy nem beszélnek a videókon, vagy olyan nyelven beszélnek amit nem értünk pontosan, vagy feliratozva van. Ilyenkor vagy a beszédre/feliratra figyelünk, vagy a kötésre. Ez kezdőként nem megy, garantált a kudarcélmény. Kulcsdolgokat nem árulnak el, nem mutatják meg, vagy az ő babájuk egyszerűen már nagyobb, máshogyan viselkedik mint a miénk.

Ennek folyományaként sok olyan anyukával találkoztam, aki hordoz ugyan, de bizonytalan. Lefényképezi a kötését, feltölti a tematikus Facebook csoportba ahol aztán vagy nagyon megdicsérik és ez szuper, vagy nagyon lehordják és ez nagyon szomorú, hiszen ezzel a saját kompetenciájában ingatják meg. Abban biztosak lehetünk, hogy minden szülő a legjobbak akarja a gyermekének. Emellett ha valaki ráadásul úgy dönt, hogy hordoz is, de bizonytalan, és egy rossz napon, egy rossz fénykép alapján kap egy rossz kritikát vagy tanácsot, akkor szinte borítékolható a kudarc.

Vagy a másik tipikus probléma, hogy a már fél éves – vagy annál is nagyobb – babáját még mindig elől hordozza, mert nem tudja a hátára tenni. Mindezt azért, mert vagy nem ismeri a technikát, vagy annyira félti, hogy nem tudja elengedni őt. Nehéz helyzet.

Emellett nagyon sok babát látni nem megfelelő formázott hordozóban. Vagy túl nagy még a babának akár a body magassága, vagy a szélessége, vagy már túlontúl kicsi. Ez úgy történik, hogy elmentek hordozót venni, ahol akkor éppen a babájukra igazgatták a hordozót – ha lehet ilyet és nem fix méretű a hordozó -, vagy olyat adtak ami éppen volt raktáron és éppen jó volt a babának és elmondják, hogy az a hordozós kor végéig jó lesz.

Gondoljuk végig logikusan Hogyan lehet jó egyszerre egy formázott hordozó egy újszülött babának vagy csecsemőnek és egy már másfél éves totyogó kisgyereknek egyaránt? Amikor megszületik a babánk, még egy óriás pihe-puha gombóc, aztán majd egy méteres kisgyerek lesz belőle, azaz jó esetben 56-os ruhaméretről megnő 92-es méretre. 3,6 kg-ról 10 kg fölé! Ráadásul úgy, hogy az egyik baba hosszú combú, a másiknak a törzse hosszú, vagy éppen hogy kicsi, mert a szülei is kis termetűek. Ahányan vagyunk annyi félék – ugyan így a babák is. Egy hordozási tanácsadó aki ott van velünk, személyre szabott megoldást nyújt. Segít kötni, megmutatja, hogy mi a titka a kötésnek, mire kell figyelni. Olyan kérdésekre is választ tud adni, hogy egyáltalán jól kötöttük-e meg a kendőt? Mit csináljak ha fáj a hátam, a derekam? Hogyan szoptassak kendőben? Ha valamiféle egészségügyi probléma van a babámmal vagy velem, akkor is hordozhatok? Egyáltalán hogyan hordozzak ilyen esetben? Mi van ha apa is hordozni szeretne, de ő csak csatos hordozóban hajlandó? Hogyan oldjuk meg, ha a babánk nem közreműködő? Jó a babámnak/nekem ez a hordozó ami van nekünk?

Ráadásul addig nem megy el, amíg minimum egyszer önállóan be nem kötöttük a babánkat a kendőbe, vagy fel nem vettük a kiválasztott formázott hordozóval. Nem csak egy egyszerű technikát tanít, hanem egy olyan támogató plusz emberi kapcsolat is, aki bíztat, megerősít és utánkövetéssel hosszabb távon is segít az egyéni helyzetek megoldásában, a kompetencia megtartásában.

A Hordozás – az első pillanattól kezdve bejegyzés először a Lénárd Orsi dúla jelent meg.

Kategóriák: Szülés

Szülésem története – Máté születése

szo, 09/09/2017 - 15:28

Kata írta meg és küldte el második szülésének történetét. Máté az Uzsoki utcai kórházban született fogadott orvossal és ügyeletben lévő szülésznővel. A szülést a baba csökkenő aktivitása és a magzatvíz zavarossá válása miatt beindították. Burokrepesztés és oxitocin adagolása mellett villámgyorsan megszületett a kicsi Máté.

8 évet vártunk második gyermekünk megfoganására. Pár évvel ezelőtt el is engedtük a dolgot, aztán jött a nagy meglepetés.

A várandósságom eleje nem volt zökkenő mentes, mert 11 hetesen éjjel nagyon elkezdtem vérezni, és így egy héten át az Uzsoki Kórházban „üdültem”. Utána 6 hétig szigorú fekvésre voltam ítélve. A további időszak boldogan telt. Alig híztam pár kilót, és pont időre be is fordult a pici a helyére.

Pontosabban akkor már tudtuk, hogy kisfiú lakik odabent.

A kislányomat egy héttel túlhordtam, és most is volt egy ilyen érzésem, hogy a baba nagyon jól érzi magát a pocakomban. Rengeteget beszélgettem vele és sok-sok zenét hallgattunk, főleg Mozartot és Vivaldit. Eljött a kiírt időpont, és a pici még vígan elvolt a hasamban. Az orvosom, Dr. Alexanajn Nelli nagyon alaposan elmagyarázott mindent, hogy mi, hogyan lesz, mire számíthatok.

Meglátogattuk a szülőszobát is. Örültem, hogy ebben a kórházban fogok szülni. Kérdeztem tőle, hogy melyik szülésznőt ajánlja, érdemes-e külön  választanom. Azt mondta, mindegyik szülésznő kiváló, szerinte nem kell. Eltelt egy hét, már naponta jártam CTG-re és kétnaponta nézte a doktornő a magzatvizet. Néha felerősödtek a jósló fájásaim, és volt, hogy 1 órán át tartottak, majd kezdtek rendszeressé válni. Mire viszont hívtam volna az orvosomat, és elindultunk volna a kórházba, mindig alábbmaradtak a fájások.

Húsvét utáni vasárnap volt, amikor eljött az újabb CTG és magzatvízvétel ideje. Nem szeretem ezt a vizsgálatot, nekem több mint kellemetlen. Két tüneményes szülésznő volt bent pont akkor. Az egyikőjük, Szőke Csilla még gyakornokként volt a kórházban. Fogta a kezemet a vizsgálat alatt, és a CTG-n is ott volt velem. A vizsgálat eredménye az lett, hogy kezd zavarossá válnia magzatvíz. Míg előző nap a CTG azt mutatta, hogy rendkívül aktív a pici, most szinte meg sem mozdult.

Így hát szülünk.

Azt hittem, kiugrik a szívem a helyéből, amikor a doktornő ezt közölte. Mondta, hogy úgyis ügyeletes, nem kell rohannunk. Adjuk le a leánykámat a nagyszülőknek, hozzuk az összekészített táskát. Szülünk, mert ha tovább marad bent a baba, az semmiképpen sem jó. Így is túlhaladtam a terminust egy héttel. Ez volt dél körül.

Hazamentünk, leadtuk a 8 éves  kislányomat a nagyszülőknek, és elindultunk a szülőszobára. Fura érzés kerített hatalmába. Tudtam, mire számíthatok, hiszen egy szülésem már volt. Igaz, ott a fájások maguktól indultak be. Akkor 10 perces fájásokkal sétáltunk, énekelve, kézen fogva a kórházba. Most pedig itt ülök az autóban, indítják a szülést, és nemsokára láthatom a kisfiamat. Tele voltam izgalommal és várakozással.

Minden olyan hirtelen történt.

Amikor beérkeztünk, a szülésznő, Szőke Szilvia fogadott, és nagyon kedves volt. Megkaptam a beöntést, kiigazította, amit ott kellett még lent, lezuhanyoztam és bekísért a szülőszobára. 14:00-kor kötötte be az oxitocint. 14:15-kor repesztett burkot a doktornő. Pár percig még viccelődtem. A fájások erősödni kezdtek, és én tudtam, hogy minden egyes fájással előrébb kerülök ahhoz, hogy láthassam a kisfiamat. Sütött kint a nap, és én meglepően jól viseltem az egyre erősödő és sűrűsödő fájásokat.

Kértem, hadd álljak fel. Na, ott azt éreztem, hogy ezek már a tolófájások. Bejött épp az orvosom, és azt kezdte el magyarázni, hogy ha majd jönnek a tolófájások, akkor szóljak. Ránéztem, és csak annyit mondtam: ezek már azok! Rám mosolygott és annyit válaszolt, hogy: Remek, megnézzük, és akkor szülünk! Én is örültem a hírnek. Az órára néztem és láttam, hogy ¾ 2 lesz. Fél órája vajúdok. ☺

15:05-kor, 50 perc leforgása alatt megszületett a kisfiam, Máté.

A tolófájások alatt is azt a légzéstechnikát alkalmaztam, amit még anno az Edina kismamatornán tanultam 8 évvel ezelőtt. Ura voltam a testemnek, kontrolláltam a fájásokat. Nem volt szükségem kiabálásra ahhoz, hogy szabadnak érezzem magam szülés közben. A szülésznőm, olyan profin nyújtotta a gátat, amikor kellett, hogy – ez bután hangozhat -, de kifejezetten jó érzés volt. Segített a tolófájásoknál. Végig összhangban volt Alexanjan doktornővel. A szülésznő gyakornok az egyik oldalamon a férjem pedig a másik oldalamon támogatott. Szuper csapat vett körül. Biztonságban éreztem magam. A szülőszoba szép, tágas volt, tiszta. Mindenki mosolygott végig és biztatott, dicsért.

Mátét azonnal a mellkasomra helyezték.

Annyira vártam ezt az érzést, és olyan jó volt újra átélni,hogy még össze vagyunk kötve a köldökzsinórral, de már kint van és együtt dobog a szívünk. Utána a bizonyos aranyórán túl még 2 órán át lehetett velem a pici. Ez egy olyan ajándék volt, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok.

Picit repedtem, és a varrás alatt is rajtam, velem lehetett a kisfiam.  A mai napig, amikor a mellkasomra hajtja a fejét Máté, ez a kép, ez az érzés azonnal átitat. Örökké mélyen belém vésődött a teste érintése, az illata, a dobogó szíve, tekintete, ahogy megnyugszik a karjaimban, az egész élmény.

Boldog vagyok, hogy ezt átélhettem és édesanya lehetek.

Kattints ide, és olvass további szüléstörténeteket!

Legyél tájékozott és jó felkészült kismama! Gyere el a Szülésfelkészítő tanfolyamra, ahol sok mindent megtudhatsz a vajúdás indulásáról és szülés szakasziról, a vajúdást segítő technikákról, a szülési alatti fájdalomcsillapításról, a szoptatásról és a kisbabáról.

A Szülésem története – Máté születése bejegyzés először a Lénárd Orsi dúla jelent meg.

Kategóriák: Szülés

Pillangó bontogatja a szárnyait – szüléstörténet

v, 08/06/2017 - 10:56

Csodaszép szüléstörténet arról, hogy hogyan vált Emese lányból anyává. Emese neve is ezt jelenti: anya, anyácska… Az egész egy könyvvel kezdődött, Elizabeth Davis bába és Debra Pascali-Bonaro dúla könyvével, az Orgazmikus szüléssel. Amikor a baba megfogant, még Németországban éltek, de Emese úgy döntött, inkább Magyarországon hozza világra Annát. Itt keresett és talált olyan segítőket, akikben megbízott, és akik végig kísérték őt a szüléskor és azután is. A vajúdás óráiban Emese átélte és megértette, mire való a szülési fájdalom, és azt is jó szívvel fogadta, hogy több dolog nem pont úgy történt, ahogyan azt ő előre elképzelte. “Szülni valóban jó, anyának lenni pedig szuper, számomra azt jelenti, hogy érzem, hogy élek, a természettel haladok.” – ezzel zárja történetét.

Első babám. Első terhességem. Első korty az élet értelméből.

Visszagondolva is elég szövevényesnek és sűrűnek tűnik a történet, pedig az enyém talán még az egyszerűbbek közül való. Sokezres puzzle, számtalan összetevőjét próbálom összegyűjtögetni az én kis csodatörténetemnek, ami persze most folytatódik.

Húsz évesen indult, mikor megfogta a szemem egy boltban az „Orgazmikus szülés” c. könyv, majd megfogadtam, hogyha egyszer terhes leszek, ezt elolvasom. 21 évesen, mikor az élet értelméről merengtem, fogott el egy katartikus érzés. Kicsit elveszettnek éreztem magam, nem találtam a hivatásomat az ittlétemben, majd a gondolatom a nevemre kanyarodott. Emese anyácskát jelent: az életem csúcspontja akkor jön el, mikor anya lehetek. Ez a gondolat csak úgy belém viharzott és örömkönnyeket hozott. Meglepett. Szinte gyötrően távolinak tűnt az idő, mikor ezt átélhetem. 5 évet vártam még rá.

Most előhalászom emlékeimből a legmarkánsabb puzzle-darabokat.

Érdekes megfigyelnem, hogy mind ebben az időszakban, mikor a felismerés megtalált, mind a terhességem időszakában kiemelten jól éreztem magam a bőrömben. Tudatos munka eredménye volt, hogy testileg-lelkileg jól legyek. Nem nagy dolog, csak gondolkodás, harmónia, jó táplálkozás és testmozgás. Mikor bezzeg nem megy … olyankor bezzeg nagy dolog!

Egy barátnőm meseszerű anyaság-élménye „ihletett meg”. Az ő kicsi lánya két évvel idősebb Annámnál. Az ő gyengéd szeretetét és erős helytállását látva határoztam el, hogy én is így leszek anya. Mai napig hálás vagyok neki a mintáért.

A fent említett könyv nyitotta meg számomra az új dimenziót. Ma is felfoghatatlannak tűnik, hogy két párhuzamos univerzum létezik: 1. a nők, akik értik a terhesség világát – hála a rengeteg úttörőnek, akik hátat fordítottak az előző generációk tévhites korszakának – és 2. a nők, akik azt hiszik, hogy értik. Nagyzolósan hangozhat ez, de még most is ámulok és hálálkodok, hogy bekerülhettem az 1. csoportba –  hamarosan megnevezem, kiknek a segítségével.

Hamar eljutott a lelkemig az otthonszülés gondolata, de hagytam magam lebeszélni.

Nem bánom, viszont nagy vágyam, hogy átélhessem még az életben. Még büszkébb lehetnék, ha egy kis emberkének annyira háborítatlan és békés körülményeket teremthetnék, mint egy jól sikerült otthonszülés.
 A könyv után jött a keresgélés kórház és orvos után. A várandósságom 7. hónapjáig Németországban laktam. Miután kidilemmáztam, hogy akkor mégis csak jobb lesz Magyarországon szülni, mert aztán itthon folytatom az életem, a Róbert Károly kórházat találtam meg. Nagyon elégedett voltam, már csak egy orvos hiányzott.

Ismeretség híján érzésből, az életrajzok alapján döntöttem.

A ranglistámat Dékány Ági vezette, aki elkötelezett természetes szülés pártiként még 4 fiúnak is életet adott. Ez igazán hitelessé és megbízhatóvá tette őt számomra. Meglepően flottul ment ezután, hogy el is vállalt annak ellenére, hogy már a sokadik héten kerestem meg, és úgy tapasztaltam, hogy a 12. hét után nem szeretik felvenni az orvosok a terhes gondozás fonalát.

Még szülés előtti fontos kincseink Ági szülésfelkészítő és szoptatásra felkészítő tréningjei, amiket azóta is mindenkinek a legnagyobb szeretettel ajánlok. Ugyan sok ott hallottal találkoztam könyvekben is, de úgy érzem, hogy ez annyira sok információ, amiket annyira egyszerre kell használnunk, hogy mindenképp szükségünk volt erre a koncentrált formára. Egyedül csak könyvekből nem tudtam volna ilyen jól összerakni a képet. Szuper segítséget jelentettek és magabiztosságot adtak a szülés utáni nehéz időszakra is, igazán büszke vagyok a szoptatás sikerességére, látván, hogy ezek az infók nélkül milyen kétségek közt katyvaszolnék. 
Felbecsülhetetlen érték az is, ha az apa is eljön, ahogy ez nálunk is történt.

A vajúdásom a kiírt időpont utáni napokban indult meg…

… lelkileg azzal, hogy most indítsuk-e a szülést, vagy bízzam magam ismeretlen ügyeletes orvosra elveszítve azt a biztonságot, amit az a tudat jelentett, hogy Áginál jó kezekben leszünk, mivel ő a következő hét végéig dolgozott. Megigyam-e a bábakoktélt, vagy talán az apa alkohol miatti aggodalmának adjak igazat. Nyakon önteni a drága magzatomat pálinkával? Végül nem ittam meg és burokrepesztésre került sor szeptember 22-én.
 Azóta ez a dátum arany betűkkel áll a szívemben. Így tehát nem találkoztam azzal a nehézséggel, hogy milyen érzés fájdalmak között a kórházba menni, hanem dalolva a saját lábamon libbentem be, majd a szép napfényes nyárias csütörtökön következett a mi nagy napunk.

Beöntést magamtól is kértem volna, miután ezt éreztem megnyugtatónak, de ajánlották is, hogy a burokrepesztést megelőzően esetleg már fájásokat indíthasson be. Így is történt. Ezután Ági és Hasilló Annamari szeretetteljes támogatásában következtek sorban, dinamikusan a vajúdást támogató trükkök. Burokrepesztés után a parázsolaj, ami amint a hasamhoz ért, egyből hatott. A sétálgatás, pózok, masszírozás, mind, amiről korábban olvastam, és amiket a csodálatos transzállapotban megélhettem.

Jól esett, hogy Annamari adagolta a feladatokat apának, én pedig ismerősként üdvözöltem, hogy mi fog történni. Nem találok rá jobb szót. Imádom az életnek ezt az intenzív megélését, a „más állapotot”. Kicsit hasonlít a részegséghez, de ez büszkeséggel is eltölt, itt igazán tehettem valamit valakiért és az életért. Próbatétel volt csurig szeretettel. Imádok ilyen erős lánggal égni, amikor azt érzem, hogy minden a helyén van, és a környezet minden cseppje a segítségemre siet, összhangban cselekszünk. Korábban is éltem át már hasonlót, de nem ilyen intenzívet.
 Azt képzeltem, hogy nekem gyorsan fog menni, hogy nekem nem is fog fájni, hogy az én babám nem fog sírni, hanem mosolyogni, hogy olyan jó élmény lesz, hogy azt mondom, akár rögtön kezdeném a következőt is.

Minden, ami máshogy történt, mint ahogy elképzeltem, csak még szebbé tette az élményt.

Megértettem, hogy milyen a „jó fájdalom”, hogy miért jó, hogy fájt. Maximálisan megéri ezeken a „tisztító” nehézségeken átesni. Ugyan sok információval rendelkezett az agyam már előtte, mégis a testemmel kellett megérteni. Mikor a szülőszobán görnyedeztem, hasított belém a felismerés és azért megkérdeztem Ágit: hogy jaaa, most akkor nekem akarnom kell a fájást, mert attól lesz jobb a babámnak? Attól jut előre? „Igen!”- hangzott a válasz egy mosoly kíséretében. Na itt akkor már nem is volt más hátra.

A szoptatás sem úgy indult, ahogy elképzeltem, de most már olyan: boldog rózsaszín együttlét a kislányommal. Egy hétnek kellett eltelnie, hogy azt mondhassam, rendben, szeretnék majd testvérkét is. Azt hiszem ez nem rossz teljesítmény.

Egy dolog megijesztett, miután találkoztam az én várva-várt kincsemmel. Alapvetően is érzelmes nőnek tartom magam, a 9 hónap alatt pedig végképp sírós, meghatódós lettem. A kórházban töltött három napján viszont nem éreztem semmi ahhoz hasonlót, amit elképzeltem. Ez riadalommal és bűntudattal töltött el: Semmi elolvadás? Semmi sírás? Azt képzeltem, hogy három nap alatt háromszor 100 zsepit fújok majd el. Inkább könnyed vagánysággal éltem meg. Most akkor nem is vagyok jó anya? Jézusom, nem szeretem eléggé a gyermekemet! De hát jól szültem! Mégis csak gond lehet a kötődés kialakulásával! Pedig gyönyörű arany órákat éltünk meg és szépen szopizik, minden mintaszerű.

De ami késett, nem múlt, csak váratott magára.

Az első kórházon kívül töltött napokban, mikor egyedül pelenkáztam és elláttam és megnyugtattam, ekkor csapott belém az érzés és a könnyek is a szemembe szöktek végre, éreztem, hogy én vagyok a kicsi lányom anyja. Szeptember 22-én Anna pillangó kibújt a bábjából, de a szeretet szárnybontogatása az egy hosszabb folyamat. Csodálatos, ahogy nyílik a kapcsolatunk és ez még sok tíz évig tarthat majd. Minden nappal egyre mélyebben szeretem Őt.
 Ági és Ani megnyugtató támogatása továbbkísér. Anit kereshettem a szoptatás alatt felmerülő megoldandókért, Ági pedig felvett a „Szülni jó” online közösségébe, ahová eddig bármilyen kérdéssel fordultam, igazán értékes ötleteket, tapasztalatokat kaptam.
 Ági vonalán haladva:

Szülni valóban jó, anyának lenni pedig szuper, számomra azt jelenti, hogy érzem, hogy élek, a természettel haladok.

Köszönöm a természetnek. Nektek, szülés előtt állóknak pedig nem csak azért kívánom, hogy aztán cinkosan összemosolyoghassunk majd az utcán, hanem, hogy nőként kiteljesedhessetek! Hajrá!

Kattints ide, és olvass még több csodaszép szüléstörténetet!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

A Pillangó bontogatja a szárnyait – szüléstörténet bejegyzés először a Lénárd Orsi dúla jelent meg.

Kategóriák: Szülés