A császármetszés és a VBAC lelki háttere

Császármetszésről, császármetszés utáni természetes szülésről beszélgettem Csizek Zsuzsanna mentálhigiénés szakemberrel, a Perinatus Alapítvány munkatársával. Ezzel kapcsolatosan Zsuzsa külön kiemeli a szülésélmény feldolgozásának jelentősségét, ill. a következő szülésre való lelki ráhangolódás fontosságát, amit dúlai munkám során magam is nap mint nap tapasztalok.

Milyen nehézségekkel szembesülhet az az anya, aki császármetszéssel hozza a világra gyermekét, és hogyan lehet segíteni neki ebben a helyzetben?

Gyakran tapasztalom, hogy az anyák fájdalmas kudarcként élik meg a császármetszést – bár nem mindegy, hogy a császármetszés miért történt. A legtöbb nő természetes úton szeretne szülni, erre készül. Ha császármetszésre került sor, akkor sikertelenséget élhet meg, a „még szülni sem tudok” súlyos érzése ránehezedhet az anyára. Ehhez társulhat még rossz érzés azért, hogy a szülés folyamata kikerült az anya kontrollja alól, a feje fölött döntöttek. Nem mindegy, hogy a döntést megbeszélik-e az anyával, fel tud-e készülni, sőt, fel tudja-e készíteni a babáját a váratlan eseményre. A műtéttel, a vágással a testhatárai sérülnek. A császármetszés utáni fizikai állapot megnehezíti a kisbabával való kapcsolatfelvételt. A császármetszéssel szült anyák csak később tudják ellátni és gondozni a babájukat, és ez sem támogatja a korai kötődés kialakulását.

A riport folytatása Lénár Orsi oldalán olvasható.