Generációs szakadék

Anyukám nem így csinálná

„Kislányom, tartsd a fejét!” – ugrik oda a nagyi az újdonsült anyához. A hirtelen mozdulattól mindenki megijed, a baba sírni kezd, a hordozásnak is annyi, ha az anya nem túl elkötelezett, magabiztos, vagy nem kap további támogatást.

A nagyi azt hiszi, hogy a baba egész buksiját meg kell támasztani, nem elég, ha a kendő a tarkót támasztja. A nagyi azt hiszi, hogy tönkre megy a baba gerince, ha sokat hordozod. A nagyi úgy tudja, hogy nem elég csak anyatejet adni a picinek, teáztatni kell, hogy ne száradjon ki. A nagyi szerint hat hetes koráig nem szabad kivinni a babát a lakásból, mert elkap valami fertőzést. A nagyi jót akar!

A nagyi többnyire valóban jót akar. Fölnevelt egy (két, három) gyereket, hallgatott a saját anyjára, Pikkler Emmire, Spockra, a védőnőjére. Ő is a legjobbat akarta, mint ahogy te. És most is a legjobbat akarja. Félt titeket.

Evolúciós pszichológia? Eszik, vagy isszák?

A nagyinak fogalma sincs róla, hogy a babád számára a testközelség mennyire fontos. Eszébe sincs evolúciós szempontokat figyelembe venni, nem gondol a kismajomra, az ősember babájára, a mai vadászó-gyűjtögető törzsek életmódjára. Lehet, hogy te sem, de a te generációd számára már létezik minta, hiszen 15-20 évvel ezelőtt is hordoztunk (e sorok írója biztosan). Voltak kendők, bár nem volt túl nagy választék. Nem voltak tanfolyamok, egymástól lestük el a trükköket, vagy rosszul fotózott nyomtatott útmutatókból próbáltunk rájönni a megfelelő felkötési módokra. De a nagyi még más generáció. Az ő idejében az volt a cél, hogy a gyereket kezdettől rendre neveljék, hogy csak a „gondozási feladatok” idejére legyen kézben a baba (etetés, pelenkázás, böfiztetés, fürdetés). Akkor azt vallották, ettől lesz majd önálló a gyerek, de, ha felkapkodják, el lesz kényeztetve. Kinek kell elkényeztetett csecsemő? Kinek kell hisztis gyerek?

Az írás folytatása itt olvasható.