Anya is ember

Együttalvás, igény szerinti szoptatás, hordozás…sokat írtam már mindezek előnyeiről. Mert van belőlük számtalan. Szerintem nincs is elég óra egy nap, hogy kifejezzem, mennyi mindent köszönhetünk az úgynevezett kötődő, vagy kicsit találóbban mondva válaszkész nevelésnek. Olvasom a fórumokat és ott is milliónyi történet, vallomás bizonyítja, igenis csodálatos hatása van egy család életére ez a fajta szemlélet. Viszont túlkapások is előfordulnak és azoknak bizony következményei vannak.

Márpedig ősasszony vagy!

Sorjáznak az utasítások és a gyakran kéretlen jótanácsok : „Ne vedd fel, mert elkényezteted!” „Nem kell ugrani minden nyikkanásra, három óránként etetés, saját kis ágy, lehetőleg külön szobában, hadd tanulja meg a rendet, ne váljon zsarnok belőle.” “Nem vagy te ősasszony.”
A várakozás hónapjaiban láttad magad kettőtök, kétségek között is rendíthetetlen harmóniájában. Biztos érzéseid voltak afelől, hogy „elég jó” anya leszel.

Majomszeretet és kényeztetés

Ranschburg Jenő gyermekpszichológus elé tártuk az anyák leggyakoribb kétségeit, amik a baba születése után jelentkeznek.

- Sok anyát felkészületlenül ér az első gyerek születése. Áradnia kellene a boldogságnak, helyette viszont elborítanak a kétségek! Mert a csecsemő nem úgy működik, ahogy vártuk, nem olyan elégedett, nem annyit alszik, sokkal többet sír.

Nem volt gyerekszobája!

Nemrég olyasvalakiről jelent meg egy hír a neten, aki meglehetősen bárdolatlan megjegyzést tett valakire. Kijött belőlem a pszichológus, és védelmembe szerettem volna venni, megvilágítva, hogy biztos "nem volt gyerekszobája". Ahogy elkezdtem írni, rájöttem, hogy ez a mondat ma már nem azt jelenti számomra, mint amit tíz-húsz éve jelentett - persze, ha szó szerint értelmezzük.

Életet ment az anyai ölelés

Ölelj annyiszor, ahányszor csak lehet, mert ez majdnem olyan fontos a fejlődésed, egészséged és boldogságod szempontjából, mint az evés és az alvás. Az anyai ölelés pedig valódi létszükséglet a babának, de még a nagyobb gyermeknek is, ezért sose tagadd meg tőle!

A csecsemők már két hónapos korukban előre megérzik az édesanyjuk mozdulataiból, ha az meg akarja őket ölelni, és felkészülnek az eseményre: testüket megmerevítik, hogy könnyebb legyen őket felvenni. Egy tanulmány szerint ilyenkor a baba tekintete az anya arcáról – ahova egyébként a legtöbbször néz – a karjára vándorol, kezét széttárja, a lábait kinyújtja és megmerevíti, így könnyítve meg az édesanyának, hogy megölelje és a karjaiba vegye a csöppséget.

4 mellbevágó érv az anyai ölelés mellett

Miután elolvastad a cikket, joggal merül fel benned a kérdés: mégis mire várunk? Miért választjuk el a babát az édesanyjától? Miért nem látjuk be, hogy hozzá tartozik? Az élete függhet ettől!

Pár hónapja járta be a sajtót az apró Finley Anderson története. A 25. terhességi hétre született, alig félkilós kisbaba állapota életének második napján válságosra fordult. Az ügyeletes orvos riasztotta a szülőket, hogy búcsúzzanak el a kisbabától, már nincs mit tenni. Hanem amint édesanyja magához ölelte, a kisfiú egyre jobban lett, néhány óra múlva pedig teljesen helyreállt oxigénellátottsága. Az orvosok széttárták a kezüket, nem tudták, mi okozta a csodás gyógyulást. A szülők igen: "Csak egy ölelésre volt szüksége!" állította az édesapa, és igaza volt.

Gyógyító ölelés

Erősebb lesz az immunrendszerük, jobb az iskolai teljesítményük

A kötődésről szóló pszichológiai eredmények ma már egyáltalán nem számítanak újdonságnak. Állatokon és embereken végzett kutatások tucatja bizonyítja, hogy a kötődés sérülése – azaz a kicsik elválasztása az édesanyjuktól, nem egyszerűen pszichés, hanem komoly, életre szóló fiziológiai változásokat hoz létre a csecsemőkben és az állatkölykökben. A tényeket azonban mintha senki nem akarná tudomásul venni.