El tudod képzelni, hogy egy kisbaba, aki túl korán érkezik, akinek a súlya alig párszáz gramm, nem kerül inkubátorba? Hogy onnantól, hogy kibújik, el sem mozdul az édesanyja és az édesapja mellkasáról? Ha lélegeztetésre, szondára, infúzióra, vérvételre van szüksége, azt is ott kapja meg? Hogy még újraéleszteni sem kell máshol? El tudod hinni, hogy ez a kisbaba ettől egészségesebb felnőtt lesz? Jobb, ha igen, mert ez az úgynevezett „kenguruzás”, aminek ma van a világnapja, és ami a szakemberek, valamint az eddigi tapasztalatok szerint is a koraszülött-ellátás jövője.
Kőrizs Kata írása

„És jó baba? Nem sír? Átalussza az éjszakát?” – ez a mosolygós nénik visszatérő kérdése az utcán, buszon, boltban, liftben, tulajdonképpen bárhol.

A kávézóban én vagyok az egyetlen, aki tudja, hogy asztaltársam kisbőröndjében ott lapul Gyöngyi baba. Gyöngyi baba arra hivatott, hogy a szülésfelkészítőkön Adria rajta mutassa be a szülés folyamatát a magzat szemszögéből. Mára Gyöngyi már híres lett, mert az Örkény Színház Kiváló dolgozók című darabjában is szerepel: magam is láttam néhányszor, ahogy Adria a nézők szeme láttára elővarázsolja a babát a rózsaszínű textil méhből…. Én meg minden alkalommal hűdötten bámulok, hogy szinte lezajlik a szemem előtt egy szülés.

Az anyai agy mind működésében, mind struktúrájában változik már a várandósság alatt. De vajon, hogyan segít a természet az apáknak?