Miután elolvastad a cikket, joggal merül fel benned a kérdés: mégis mire várunk? Miért választjuk el a babát az édesanyjától? Miért nem látjuk be, hogy hozzá tartozik? Az élete függhet ettől!

Pár hónapja járta be a sajtót az apró Finley Anderson története. A 25. terhességi hétre született, alig félkilós kisbaba állapota életének második napján válságosra fordult. Az ügyeletes orvos riasztotta a szülőket, hogy búcsúzzanak el a kisbabától, már nincs mit tenni. Hanem amint édesanyja magához ölelte, a kisfiú egyre jobban lett, néhány óra múlva pedig teljesen helyreállt oxigénellátottsága. Az orvosok széttárták a kezüket, nem tudták, mi okozta a csodás gyógyulást. A szülők igen: "Csak egy ölelésre volt szüksége!" állította az édesapa, és igaza volt.

Hová fordulhatunk segítségért?

Azt, hogy pontosan milyen segítségre van szükség, a tünetek határozzák meg. Különösen azért megfontolandó a szülés utáni időszakban a szaksegítséget jól megválasztani, mert az anyának egy nagyon fontos feladata van éppen ebben az életszakaszban, ti. az újszülött, vagy csecsemő ellátása. Megfontolandó ezért minden olyan terápia, vagy kezelés, amely lehetetlenné teszi a mindennapos feladatok ellátását. Nagyon indokolt esetben (súlyos pszichózis) is törekednek a segítők arra, hogy az anyát és gyermekét ne válasszák el egymástól, illetve olyan gyógyszerelést válasszanak, amely mellett a szoptatás fenntartható.

Minden kismama sírós szülés után

Először is pár szó a Baby Bluesról, vagy szülés utáni lehangoltságról ami társadalmunkban általános jelenség. Mivel az anyák 50-80%-a beszámol róla, hogy átélt ilyen szélsőséges érzelmeket, azt is mondhatjuk, hogy normális jelenség. Jellemzői a hangulati változások, szomorúság, sírás, esetleg alvászavar. Ugyanakkor egyáltalán nem "normális" a szónak abban az értelmében, hogy társadalomspecifikus, hiszen azokban a közösségekben, ahol erősebb a társas támasz, rituálék és szokások könnyítik meg ennek az időszaknak a változásait, ott nem ismerik.

A császármetszésről és császármetszés utáni hüvelyi szülés lehetőségéről Rákóczi Ágnest, a Szent István Kórház szülésznőjével kérdeztem. Ági amellett, hogy szülésznő, IBCLC-s laktációs szaktanácsadó is, ill. elvégezte az ELTE perinatális szaktanácsadó szakirányú továbbképzését, ahol szakdolgozatát a császármetszés utáni hüvelyi szülés témakörében írta. Mint a téma szakavatott ismerője, előadásokat tart a császármetszés utáni hüvelyi szülésről és persze sok-sok ilyen szülést kísér. VBAC szülésnél több alkalommal is voltunk együtt, és mindig nagy élmény a vele való közös munka. Kedves Ági, köszönöm a tartalmas beszélgetést!

Ujvári Attila doktorral több alkalommal volt módom császármetszés utáni hüvelyi szülést kísérni, ezért őt kértem, válaszoljon a VBAC-et érintő kérdéseimre.

Ma Magyarországon a szülő nők több mint egyharmada császármetszéssel ad életet gyermekének. Miért emelkedik évről évre a műtéti szülések száma?

Úgy gondolom, a gyors, áttekinthető, kontrollálható – nem ritkán rövidtávon gondolkodó – megoldásokra való törekvés nagyon jellemző a mai szülészeti gyakorlatban. A császármetszés a vajúdás okozta várakozással, bizonytalansággal járó feszültség elkerülésének „jó eszköze” lehet az összes szereplő számára – gondoljunk csak a szülő nőre, a férjre, a rokonokra, a szülésznőre, az orvosra és a kórházra is. A fennálló jogrendszer a császármetszéssel szemben csaknem esélytelenné teszi az esetleges károsodással járó hüvelyi szülést. A szülés során felvetődő kérdésekre orvosi oldalról egyszerűbb válasz a műtét, mint az árnyaltabb megoldás megkeresése.

Császármetszésről, császármetszés utáni természetes szülésről beszélgettem Csizek Zsuzsanna mentálhigiénés szakemberrel, a Perinatus Alapítvány munkatársával. Ezzel kapcsolatosan Zsuzsa külön kiemeli a szülésélmény feldolgozásának jelentősségét, ill. a következő szülésre való lelki ráhangolódás fontosságát, amit dúlai munkám során magam is nap mint nap tapasztalok.

A császármetszés csodálatos dolog, életeket menthet, ha valóban szükség van rá. Ám előfordulhat, hogy szülészeten alkalmazott módszerek vezetnek a műtéthez. Van, ami elkerülhető.

Ha császárt szeretnél, az más, a te döntésed. Ha úgy gondolod, mindegy, csak kint legyen, akkor sem neked szól a cikk. Ám ha szeretnéd elkerülni a műtétet, olvasd el.