„Én abból élek, hogy mások szerelmeskednek és gyermeket vállalnak” – interjú Görbicz Adria bábával

Adria, te egy teljesen más foglalkozásra készültél, és csak jóval később kezdtél el szülésekkel foglalkozni.

Nyelvésznek készültem, egész pontosan lexikográfusnak. A bölcsészet egy elég távoli galaxisáról érkeztem a bábaságba, de az is igaz, hogy az egyik első emlékem az, hogy szerettem tudományos ismeretterjesztő filmeket nézni a tévében. Sokszor emlegették a családtagjaim nevetve, hogy amikor elkezdődött a műsor, kiabáltam a többieknek, hogy jöjjenek, mert „petesejt van a tévében”. Akkor még nem tudtam, hogy a bába nem egy vasorrú öregasszony rőzsével a hátán…

Hogyan képzelted el fiatal várandós nőként a szülést?

Vízben szerettem volna szülni – hiszen Adriának hívnak, a férjem pedig búvár –, de a kilencvenes évek végén csak nevettek rajtam, amikor ezzel jöttem. Azt mondták, örüljek, ha nem kötik kengyelbe a lábam, mert ez akkoriban kezdett kimenni a divatból. Elmentem egy szülésfelkészítő tanfolyamra, és ott jöttem rá, hogy a társaim mind otthon szülésre készülnek. Óvatos megfigyelő voltam, mert azt gondoltam, hogy az otthon szülő nők mind kattant hippik. Velük tanultam meg, hogy a szülés nem betegség, hanem egészséges élettani folyamat, amit a nő képes a saját erejéből megcsinálni, ha nem avatkoznak bele.

A cikk folytatása a Képmás oldalán olvasható.