Anyaság

Rengeteg tévhit él a köztudatban a szoptatással kapcsolatban. Ezek nagy része megalapozatlan, felületes következtetéseken, tévesen értelmezett személyes élményeken, hiányos ismereteken alapul, mégis képes legmélyebb anyai félelmeinket felerősíteni.

Sok anya természetesnek tartja, hogy az utcán, orvosi rendelőben, hivatalban vagy bárhol megszoptassa a kisbabáját. Mások zavarba jönnek ennek a lehetőségnek még a gondolatától is. 

Azok, akiknek nem probléma a nyilvános helyen történő szoptatás, nagy szolgálatot tesznek: nemcsak maguknak és gyermeküknek, hanem azoknak a lányoknak és asszonyoknak, akik még nem anyák - számukra meghatározó lehet az, hogy szoptató anyákat látnak maguk körül.

Azoknak pedig, akik az utóbbi csoportba tartoznak, segíthetnek az alábbi tippek.

Ha most várod az első babádat, ha éppen kismama vagy, ha több gyereked van, ha már felnőttek a gyerekeid - mindenképp érdemes elolvasnod ezt a cikket, hogy egy kicsit másképp nézz az általad megtett útra, és a legfőbb tanítómestereidre, a gyerekekre.

Tisztelt Emberi Erőforrások Minisztériuma!

Köszönjük korábbi válaszukat, melyben tájékoztattak minket a beadványunkhoz kapcsolódó kérdésekről. Válaszukban örömmel olvastunk arról, hogy permanens napirendi kérdés az ambuláns szülés ügye, és üdvözöljük a családközpontú fejlesztések szándékát is.

Nyílt levelünkben szeretnénk Önöket tájékoztatni arról, hogy ma, első utcai rendezvényünk két éves évfordulóján egy sajtóbeszélgetés keretében osztottuk meg tapasztalatainkat az újságírókkal a kapcsán, hogy a magyar kormány 2018. március 5-én bejelentette, hogy 10 milliárd forintot fordít családbarát szülészetek kialakítására.

Az élet egyik legegyszerűbb, leginkább magától értetődőbb tevékenysége, a szoptatás napjainkra olyannyira háttérbe szorult, és annyi nehézséggel járhat, hogy már külön szakma is létezik a támogatására.

Ha arra gondolsz, mekkora helyet foglalt el a baba a hasadban, akkor biztosan el tudod képzelni, mennyire időigényes a visszarendeződés. Ez nem megy egy csapásra. Különösen a has és a gáttájék izomzatának van szüksége kíméletes, fokozatos terhelésre ahhoz, hogy alkalmazkodhasson feladatához.

Az, hogy régen (vagy a világ sok pontján ma is) nők milliói kizárólag anyatejjel és szoptatás révén táplálták babájukat; éjszaka saját testükkel óvták, melegítették őt, nap közben pedig valamilyen eszköz segítségével magukra kötve, születés előtti időket idéző egységbe forrva élték életüket, nem holmi hippi-hóbort volt ám, hanem a túlélés záloga.

Este 10 óra. A tányérok és poharak szépen elmosva várakoznak a polcon. Az asztalon már nyoma sincs a vacsora romjainak. A gyerekek békésen szuszognak álmukban, másnapi ruhájuk a székre terítve várakozik. Rend és nyugalom van a házban. Mert anya mindent megcsinált. Ma is. Észrevétlenül és tízezredszer. Vajon mennyire ismerik el a nők otthoni munkáját, amit láthatatlanul végeznek napról napra, évről évre?

Antonella Gambotto-Burke szerint az anyák és kisbabáik boldogabbak lennének, ha az anyaságot nem értékelnénk alul, és nem medikalizálnánk, mindannyiunk kárára.

Együttalvás, igény szerinti szoptatás, hordozás…sokat írtam már mindezek előnyeiről. Mert van belőlük számtalan. Szerintem nincs is elég óra egy nap, hogy kifejezzem, mennyi mindent köszönhetünk az úgynevezett kötődő, vagy kicsit találóbban mondva válaszkész nevelésnek. Olvasom a fórumokat és ott is milliónyi történet, vallomás bizonyítja, igenis csodálatos hatása van egy család életére ez a fajta szemlélet. Viszont túlkapások is előfordulnak és azoknak bizony következményei vannak.