A legkiszolgáltatottabb koraszülött babáknak van a legnagyobb szüksége a szülői gondoskodásra – így segít a kenguruzás a legelesettebb babákon

El tudod képzelni, hogy egy kisbaba, aki túl korán érkezik, akinek a súlya alig párszáz gramm, nem kerül inkubátorba? Hogy onnantól, hogy kibújik, el sem mozdul az édesanyja és az édesapja mellkasáról? Ha lélegeztetésre, szondára, infúzióra, vérvételre van szüksége, azt is ott kapja meg? Hogy még újraéleszteni sem kell máshol? El tudod hinni, hogy ez a kisbaba ettől egészségesebb felnőtt lesz? Jobb, ha igen, mert ez az úgynevezett „kenguruzás”, aminek ma van a világnapja, és ami a szakemberek, valamint az eddigi tapasztalatok szerint is a koraszülött-ellátás jövője.
Kőrizs Kata írása

Joggal vagy szabad – anyaként is!

Nem mindegy, hogyan történik. Hogy milyen az odáig vezető út. Nem mindegy, mit tesznek velünk, milyenek az első napok, hetek és évek élményei. Jogunk van a tájékoztatáshoz, jogunk van a saját véleményhez, jogunk van a saját döntéshez. A várandósság és szülés körül felmerülő kérdésekről faggattam Dr. Zeller Juditot, a Pécsi Tudományegyetem Jogi Karának adjunktusát, aki pszichológus végzettséggel is rendelkezik, és két gyermek édesanyja. Jelenleg a TASZ betegjogi kérdésekkel foglalkozó csoportjának munkatársa.

Valóban a kórház a legbiztonságosabb hely a szülésre? Egy nőgyógyász kétszer is meggondolná…

„A nagyszüleink még otthon születtek. És feltehetőleg minden rendben zajlott, máskülönben most nem ülnél itt, és nem olvashatnád ezeket a sorokat”, írja Neel Shah, a Harvardi Orvosi Egyetem szülészet-nőgyógyászatának professzora.

Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a 60-as évek óta rendkívül kevés baba született intézményen kívül. Meglepő módon nemrég a NICE (a brit nemzeti egészségügyi ellátórendszer) olyan nyilatkozatot adott ki, amely szerint igen sok előnye lehet annak, ha valaki nem kórházban, hanem otthon hozza világra gyermekét.