Szoptatási nehézségek

A szopási sztrájk a szopás elutasítását jelenti, egy már bizonyos mértékig kialakult szoptatási kapcsolatban. Nem csoda, hogy ebben a helyzetben a tehetetlenség és kétségbeesés hullámai uralkodhatnak el rajtunk.

Miért nem szopik? Beteg? Nincs elég tejem? Ki fog száradni? Hogy etessem meg?

Az addig harmonikus szoptatási kapcsolatba ilyenkor a bizonytalanság és a félelem költözik.

Rengeteg tévhit él a köztudatban a szoptatással kapcsolatban. Ezek nagy része megalapozatlan, felületes következtetéseken, tévesen értelmezett személyes élményeken, hiányos ismereteken alapul, mégis képes legmélyebb anyai félelmeinket felerősíteni.

Nagyon gyakran előfordul, hogy olyan anya is ad pótlást a kisbabájának, aki valójában szeretne fél éves korig kizárólag szoptatni. Valóban vannak élethelyzetek, amikor ez szükséges, de gyakran előfordul, hogy akkor is kap a baba tápszert, amikor az nem indokolt.

Itt van a nagyi, a csecsemős, a gyermekorvos, a védőnő, és még egy csomóan, akik örömmel adnak tanácsot. Minek a szoptatáshoz külön szakember? Ha boldogulsz nélküle, persze az a legjobb. Ám előfordul, hogy speciális felkészültségre van szükség a probléma megoldásához.

Most nem tudományos cikkeket és pontos instrukciókat kínálunk, hanem olyan anyák bátorító szavait, akik a kezdeti pótlás, vagy akár több hónap cumisüveges táplálás után vissza tudtak térni a szoptatáshoz.

Igen, előfordulhat ilyen helyzet! Abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy sokkal ritkábban, mint ahogyan ez napjainkban, itt nálunk Magyarországon megtörténik. És nem mindegy? – kérdezhetik sokan – hiszen a tápszerek kisbabáknak készült speciális összetételű élelmiszerek, az egyes számmal jelöltek úgynevezett “anyatejhelyettesítők”, amiből logikusan kellene következnie annak, hogy akkor nyugodtan helyettesíthetjük is az anyatejet, nincs jelentősége, melyiket kapja a baba. De természetesen VAN jelentősége!

Manapság a kelleténél sokkal gyakrabban szenvednek az anyák attól, hogy már a kezdet kezdetén meglehetősen fájdalmas a szoptatás, vérző, nyílt sérülések keletkeznek az első napokban. Gyakoriak a horzsolásszerű sebek, amelyek ugyan nem súlyosak, és általában maguktól is meggyógyulnak, de rettenetesen kellemetlenek, fájdalmasak, hiszen a bimbó idegvégződésekkel sűrűn ellátott, érzékeny terület.

Míg a várandósság alatt főleg a szülés gondolata foglalkoztatott, kisbabád világra jövetele után már a baba táplálása izgat. Látogatóid minden bizonnyal elmesélik, hogy nekik madártejtől, rántott levestől és sörtől lett jó sok tejük. Párod tejfakasztó bulin tesz meg mindent annak érdekében, hogy megjöjjön a tejed, te pedig feltérképezed a tejserkentők piacát.

A betegség soha nem jön jókor, de fokozott aggodalmat válthat ki, ha egy szoptató anya betegszik meg. Márpedig ez nem annyira ritka, mint gondolnánk, mivel a szoptatási időszak akár éveket is felölelhet, és ennyi idő alatt szinte lehetetlen, hogy elkerüljünk minden fertőzést.

Vannak, akik már a várandósságnak régóta ismert, krónikus betegséggel vágnak neki, hiszen egy jól karbantartott pajzsmirigy-, vagy cukorbetegség, illetve más hosszan tartó betegség nem akadálya az egészséges gyermek születésének.

Ezen a néven szokás emlegetni a nyugtató, más néven játszó cumival és az etetőcumival összefüggésbe hozható szoptatási problémák összességét. Lássuk, miben is nyilvánul ez meg, hiszen a kapcsolat nem mindig egészen nyilvánvaló, és mivel hatása nem feltétlenül azonnal, hanem néha hosszabb idő elteltével, esetleg más jelenséghez, például fogzáshoz kapcsolódva jelentkezik, felismerése nem mindig egyszerű.